MAGYAR KUTATÓK ÚTTÖRŐ SZEREPE A HALLÁSKUTATÁS TERÜLETÉN

A halláskutatás területén a magyar kutatók fontos szerepet játszottak.
Politzer Ádám kutatási munkája a hallás, halláscsökkenés okának és kezelésének a kiderítésére irányult, eredményei a mai napig meghatározóak.
Politzer Ádám Albertin született 1835-ben. Magyarországon járt iskolába, majd Bécsben végezte el az Orvostudományi Egyetemet.
Az osztrák-magyar orvosprofesszor a fülgyógyászat egyik úttörője és megalapítója.

Két magyar kutató kapott Nobel díjat a halláskutatási munkájáért:

Bárány Róbert Nobel-díjat kapott a fül és az egyensúly-szerv élettanával és kórélettanával kapcsolatos munkásságáért.

Bárány Róbert magyar származású orvos, akinek édesapja Várpalotáról költözött Bécsbe. A bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd ott is dolgozott. Az orvosi Nobel-díjat 1914-ben kapta az egyensúly-szerv élettanával- és kórtanával kapcsolatos munkáiért. Amikor az első világháborúban, katonaorvosként orosz hadifogságba került, onnan, mint frissen kitüntetett Nobel-díjas, a svéd kormány közbenjárására szabadult. Svédországban telepedett le, ahol az uppsalai egyetemen - mint orvos és fiziológus - kapott katedrát.
Egy egyszerű klinikai tapasztalat terelte figyelmét a belső fülben lévő egyensúly-szervre. Betegeinél sokszor végzett fülöblítést, amelynek során a páciensek gyakran elszédültek. Kiderült, hogy ez az öblítő folyadék hőmérsékletével függött össze. Langyos vízzel öblítve nem szédült el a beteg, míg hideg, illetve túl meleg vízzel öblítve szédülés jelentkezett. A Nobel-díjat az egyensúly-szerv fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkájáért kapta.

Békésy György Nobel-díjat kapott a hallás és a hallásélettannal kapcsolatos kutatásáért

Békésy György a berni egyetemen szerezte meg egyetemi diplomáját kémiából, a doktorátust pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, fizikából.
1946-ban Szent-Györgyi Albert után a második legnagyobb akadémiai jutalmat nyerte el, a Marczibányi-jutalom nevű elismerő levelet. Később az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen kezdett dolgozni, ahol egy pszichoakusztikai laboratóriumot vezetett. Az amerikai tartózkodása közben a tudományos világ számos kitüntetéssel ismerte el Békésy tudósi érdemeit. Legjelentősebb az 1961- ben kapott aranyérem az Amerikai Akusztikai Társaságtól, és az ugyanebben az évben megkapott orvosi-élettani Nobel-díj volt. A Nobel díjat az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatásáért kapta.
1965-ben leégett a Harvard Egyetemen az az épület, melyben Békésy laboratóriuma is volt. „Életemben háromszor veszítettem el mindenemet” – írta később. Azonban a 1944-es bombázáskor, illetve az ország 1946-os elhagyásakor elszenvedett veszteséget könnyebb volt kihevernie, mint ezt a harmadikat, 66 éves korában.
1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, és elfoglalta a számára felszerelt Érzékszervi Kutató laboratóriumvezető kutatói tisztét.
Életének utolsó hat évét töltötte ott, bölcs öregemberként hódolva két legnagyobb szenvedélyének: az érzékelés-kutatásnak és a művészettörténetnek. Sohasem nősült meg, nem alapított családot; „én a tudományt vettem el feleségül” – mondta egyszer baráti társaságban.
Békésy György olyan szenvedélyes kutató volt, aki nem előre elgondolt úton haladt a probléma megoldása felé, hanem hagyta, hogy maga a probléma vezesse őt. Ha egy szakterület ismeretlen volt számára, akkor autodidakta módon beásta magát az új szakterület mélységeibe.